Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3.fejezet

2012.09.16

 

 
Mikor a ház elé értek csöndben álltak egymás mellett. Egyikük sem tudott mit mondani a másiknak, Kushina nem akart, Minato nem mert.
Végül Kushina gyorsan elköszönt, és meg se várva a választ berohant. Amint beért a házba becsapta maga után az ajtót, és neki támaszkodott. Hogy kerülhetett ebbe a helyzetbe? Olyan szépen indult a napja… legalább is addig a percig, míg bátyja ki nem parancsolta az ágyból. Igen, ez az ő formája.
Nagyon sóhajtva lökte el magát az ajtótól, majd elindult az emeleten lévő fürdőbe. Forró vízzel engedte tele a kádat, majd cseresznyevirág illatú illóolajat tett bele.
Nagyon kellemes volt, és ha fáradtnak érezte magát, mindig helyre hozta.
Visszagondolva a mai napra, ez volt a legnyugodtabb pillanata. Hiába is tagadtam helyesnek találta Minatot.
Kedves, jól néz ki, és azok a magával ragadó kék szemei! Nem beszélve a telt ajkairól és az izmos, erős testéről…
Önkívületbe eset, ha csak a rá gondolt. Ám amint észhez tért, rögtön ki akarta verni a fejéből persze sikertelenül.
A fiú szobája is bejött neki, nem beszélve a házról. Az apja is kedves volt, de feltűnt neki, hogy felkeltette a férfi érdeklődését.
–    Vajon mi lehet anyáékkal? Oda értek-e már?
Dobta le a ruhákat testéről, majd belemerült a kellemes, megnyugtató vízbe. Fülig merült, majd teljesen a víz alá bukott. Pár perc múlva újra felbukkant. Ki kellett szellőztetnie a fejét, Minato megjelenése teljesen felbolygatta az életét. Mit vétett, hogy ezt érdemelte?
Ám hiába gondolkodott, nem talált semmi értelmes magyarázatott átkára.
Kiszállt a kádból és megtörölközött. Maga köré csavarva a törölközőt átsétált a szobájába, hogy felöltözhessen. Egy lenge kis toppot, francia bugyit és egy rövidnadrágot vett magára. A törölközőt kiterítette egy szék támlájára, majd egy könyvvel a kezében bebujt az ágyba. Megpróbálta álomba olvasni magát, ez mindig bevált, de most, valahogy egyszerűen képtelen volt rá. Már ötödszörre olvasta el ugyan azt az oldalt, de egy szót sem tudott felfogni belőle. Félre tette hát a könyvet, majd magára rántotta a takarót. Nem tudott el aludni hiába is forgolódott az ágyában. Melege volt, és folyton azon járt az esze, hogy Minatoval egy ágybak aludt. Felkelt hát és kisétált az erkélyére.
Kellemes idő volt, nem olyan meleg, mint a szobájában. Felnézett az égre, ahol csillag milliója ragyogott. Teljesen magával ragadta a kép.
Úgy tett, mintha ujjaival meg érintette volna őket. Először szépen sorjában az Orion csillagkép összes pontját, majd a Sarkcsillagot.
Csak ez után vette észre, hogy a szomszéd ablakból valaki ezt végig nézte egy mosoly kíséretében. Kinyílt a szomszéd erkély ajtaja, majd egy bokszeres fiú sétált ki elé. Három méter választotta el őket, Minato és az ő szobája egymással szemben voltak, és ez kissé feszélyezte Kushinát.
–    Ilyen későn idekint?
–          Igen. Nehéz aludni ilyen hőségben. De én már megyek is. - fordított hátat a szőkének Kushina.
–          Most meg hová mész? – váltott panaszos hangnemre a fiú.
–          Be, a házba, aludni. - válaszolta kicsit lekezelő hangnemben az Uzumaki, de ez sem vette el a Namikaze kedvét.
–          Aludhatok veled? - kérdezte vigyorogva.
Ám Kushina nem díjazta a humorát. Sértetten felszegett állal vonult be a szobájába és becsapta maga után az erkély ajtót. Olyan erővel, hogy az üveg ripityára tört.
- Kushina, az ajtód. - szólt a lány után Minato vigyorogva.
–          Jó éjszakát. - húzta be a sötétvörös függönyöket a ciklon idegesen.
Amint eltűnt szeme elől a vakítóan kék szempár, és az a felemelően szexi mosoly, sikoltozva vetette magát az ágyra. Muszáj volt kiadnia magából a feszültséget.
Mikor már végre lenyugodott, az összetört ajtó felé fordult. Hogyan fogja ezt elintézni és megmagyarázni?
Ez is a hülye Namikaze fiú hibája volt!  
 
Minato vigyorogva csóválta meg a fejét, tudta, hogy nem könnyű eset a lány, és ezzel csak még jobban meg erősítette gyanúját. Nagyon nyújtózkodott, majd besétált a szobájába, ahol már apja várt rá.  
    Érdekes, nagyon érdekes. Ez a lány lenne az jövendőbeli vezetőnk? Nem látszik rajta, hogy tudna bármit is magáról. Vajon mikor mondja el neki az anyja az igazságot? És a bátyja tudja, hogy vámpírok mind a hárman, sőt az egész rokonság az?
–          Min gondolkozol? – ült le mellé Minato.
–          Csak a jövendőbeli vezetőnkön gondolkoztam. - motyogta. - Mint mindig.
–          Akkor nem is zavarlak. – taszította le a férfit az ágyról.
Jiraiya unottan bámult fel nevelt fiára. Kezdte már unni a fiú sajátos humorát. Fejét csóválva állt fel a földről, ám mielőtt elhagyta volna a szobát még visszafordult az ágyon terpeszkedő szőke felé.
–          Szereted igaz? - szegezte kérdését fiához.
–          Nem közömbös. – válaszolt apjának Minato a plafont bámulva.
–          Akkor megsúgom, hogy ha igazam van, akkor ez tilos, kisfiam. - mondta komolyan.
–          Én meg megsúgom, hogy az engem nem érdekel. - válaszolta közömbösen.
–          Azt akarod, hogy elvegyék az erőd és ő szenvedjen miattad?
–          Igen? Akkor elmagyaráznád a fiadnak, hogy miért lenne tilos? - fordult felé.
–          Igaz is, te nem ismered a jóslatot.  – motyogta magának a férfi. – Minato, csak annyit mondok a te érdekedben, ne foglalkozz azzal a lánnyal. - nézet sokatmondóan az értetlen fiúra.
–          De miért ne? És milyen jóslat?
–          A vámpírok médiuma megjósolta réges-rég, hogy valamelyikünk a klánból rátalál arra a vámpírra, aki örökké békességben fogja vezetni a fajunkat. Lehetséges, hogy ez a kis vadóc az.  A jóslat szerint, vérrokonának kell feleségül venni az ősi szertartás után. - magyarázta Jiraiya. - Érted már miért tilos? Az apjának az apja volt az, aki ezt meg jósolta, avagy a nagyapja. De erről sokan nem tudnak. 
Minato felállt majd hátat fordítva apjának az erkély felé fordult. Lehetséges lenne? Tényleg Kushina lenne az? De hisz semmi vámpírra utaló jelet nem adott. Jiraiya fejét csóválva csukta be maga után az ajtót, és magára hagyta fiát, hagy eméssze meg a hallottakat.  
Dühében felrúgott egy széket, ami a szoba közepén állt. Darabokra tört, de még ez sem csillapította nyugtalanságát. Kinyitotta az ablakot, majd kiugrott rajta és eltűnt a sötétségben.
Miért született ez a jóslat? Miért pont Kushina lenne az? Miért kell a bátyja menyasszonyának lenni, ha ez mind igaz? Túl sok kérdés, kevés válasz.
Gondolataiba merült miközben az utakat rótta Minato.
- Túl sok a miért… - ült le a parkban a szőke. - Túl szép ahhoz, hogy elfelejtsem. Azok az igéző zöld íriszei, a vörös hosszú haja, az a szép karakteres arca. Karcsú alkata, gyönyörű idomai, szép piros ajkai. - sóhajtott - Nem fogok letenni róla, csak mert ezt mondják nekem! - szorultak ökölbe a kezei. - Jaj, Kushina. - lágyult a szorítása amint eszébe jutott a lány. - Miért?
 
 
Kushina másnap reggel már nyolc órakor talpon volt, ami nála csoda számba ment. Kitakarította a házat, majd felsietett a szobájába és átöltözött.
Egy fekete mini szoknyát választott és egy citromsárga toppot, amin tapsi hapsi vigyorgott répával a szájában.
Meleg volt, a hőmérőm 38 Celsius fokot mutatott. Az ember azt hitte szörnyet hal ilyen melegben. Kushina le akarta magát hűsíteni valamivel, de semmit sem talált otthon. Úgy döntött nagy bevásárlást rendez. Mikor kilépet a házból, átnézet a szomszédba, hogy ébren vannak-e már. Áldotta az eget hogy nem látott mozgást a házban.
Minato már kora reggel felkelt, hogy mindent eltervezhessen. Egy gyors tusolás, majd felöltözött. Egy rövidnadrág és egy fehér póló mellett döntött, amin egy piros jel kavargott. Az apja már ébren volt. Mint mindig.
–    Hová mész?
–          Boltba.
–          Minek? - nézet fiára meglepetten.
–          Közöd? - válaszolta hűvösen.
–          Sok. - válaszolt az apja ugyan olyan hang nemben.
–          Szia. - hagyta el a házat Minato.
Ahogy látta, a ciklon még mindig aludt. Minden képen beszélni akart vele, vagy csak találkozni. De szíve mélyén tudta, randira akarja elhívni a lányt. És tudta is hogyan. Elindult a bolt felé, amikor hirtelen valaki rá köszönt.
–          Örvendek. - hallotta tisztelettel teli hangot.
–          Tegez csak nyugodtan. – válaszolt mosolyogva.
–          Rendben. Mit keresel itt?
–          Csak sétálok, van egy olyan furcsa érzésem, hogy valami készülőben van. - Minato komolysága megrémisztette barátját.
–          Mire gondolsz?
–          Semmi. Lényegtelen.
 
Eközben Kushina összetalálkozott barátnőjével, Mikotoval, miközben a bolt felé tartott.
–    Helló álomszuszék. – intett neki Mikoto .- Ilyen korán?
–          Képzeld, igen,
–          Jó hatással van rád az új fiú. - állapította meg.
–          Még csak az kéne. – tiltakozott.
–          Mi a baj? Mit csinált veled? Bántott? – kérdezte harciasan Mikoto.
–          Nem, csak… csak hasonlít rá. - vakarta meg a karját Kushina.
–          Bocs, nem tudtam, tényleg, nem akartam. - mentegetőzött megilletődve Mikoto.
–          Nem baj. - mosolygott Kushina.
–          Akkor jó, de képzeld, kit látnak szemeim mikor elmentem a bolt előtt? Na, ki? Hát persze, hogy Minato.
–          Te hová mész? - kérdezte könyörögve.
–          A plázába megyek új ruhákat venni. - válaszolta mosolyogva, gömbölyű hasára téve kezeit.
Kushina komor tekintettel bámult barátnőjére. Ha tehette volna, előre hozta volna most barátnője utolsó napját. Mindig elfeledkezett róla, hogy Mikoto terhes. És most épp ezért hagyja cserben. Lehangoló állapotba került.
–          Na, akkor, szia! - köszönt el Mikoto vigyorogva. - És nyugi, nem fog meg enni. – kacsintott rá.
–          Cső. - mondta csüggedten.
Semmi kedve nem volt találkozni a fiúval a tegnap történtek után. Túlságosan is zavarba ejtette.
.Mély levegőt vett, kihúzta magát, majd elindult a cél felé.
Igaza volt Mikotonak, a szőke srác ott ült a bolt előtt és erősen magába merülve gondolkozott. Vagy csak próbált úgy tenni, mint ha. Rá sem hederített a fiúra, bement a boltba.
Minato csak akkor eszmét föl, hogy Kushina levegőnek nézte, amikor becsukodott a lány után az ajtó. Felállt és a lány után indult, de a lány már a pénztárnál állt és fizetett.
Mikor észrevette a tőle nem messze álló fiút, gyorsan összeszedte a vásárolt holmikat, majd amilyen gyorsan csak tudta elhagyta a boltot. Minato a fejét fogta.
–    Esküszöm, a sírba tesz ez a nő! - futott a lány után. - Miért kell folyton menekülnie?
Kushina megelégelte a dolgot. Lassított a tempóján és megvárta, míg beéri a szőke. 
–    Jó reggelt! - lihegte a fiú mikor utol érte.
–          Reggelt’ – válaszolta, rá sem nézve a mellette haladóra.
–          Kushina, szeretnék tőled kérdezni valamit! - állította meg a lányt Minato a karjánál fogva. Kushina dühösen bámult rá. - Eljönnél velem ma a partra? - bámult a zöld íriszekbe.
–          Minek? – akadékoskodott Kushina. – Nem érek rá, üveget kell cseréltetnem az erkély ajtómban, mivel tegnap éjjel egy idegesítő kis görcs miatt kitört. - ha lehetne szemmel ölni, Minato már rég nem élt volna.
–          Figyelj, sajnálom. - engedte el a vöröst. – Esküszöm, kifizetem a kárt, rendben? Csak kérlek, gyere el velem ma a partra. – fogta könyörgőre.
–          Nem akarok.
–          Na, kérlek! Ne légy már ilyen! Talán meg bántottalak valamivel? – váltott légy hangnemre a szőke.
–          Nem, csak… - lepődött meg a vörös a hirtelen változáson. - Nem és kész! 
–          Kushina, kérlek. Ne kéresd magad!
–          Pedig pont az a szándékom!
–          Kushina, kérlek. Ne légy már ilyen!
–          Miért, milyen vagyok? - fordult kíváncsian a fiú felé Kushina.  
–          Ha megígérem, hogy rendes leszek, és jól viselkedem, eljössz velem? - vigyorgott a Namikaze.
Kushina egyszerűen nem tudott ellenállni tovább a fiú csáberejének. Az a cuki, kisfiús mosoly, amit még sosem látott az arcán, újfent el varázsolta. És azok a huncutul csillogó szemek…
–          Talán. - hagyta magára a fiút Kushina, majd elindult haza.
–          Akkor ezt igennek veszem! - kiáltott utána Minato.
De Kushina nem méltatta több válaszra, higgyen, amit akar. Bár legbelül ő is tudta, hogy el fog menni vele.
Amint haza ért a konyhában lepakolta a szatyrokat az asztalra. Majd a telefonhoz sétált és tárcsázta a Konohai üvegezőket.
–    Jó reggelt Ino! - szólt bele. – Oda adnád, kérlek a papádat? Köszi. Jó reggelt uram! Bocsánat, hogy ilyen korán zavarom. De meg szeretném kérdezni, hogy mikorra érne rá kicserélni az erkély ajtómban az üveget? Értem.... Rendben.... Akkor majd találkozunk! Továbbra is szép napot! Viszlát! - tette le a telefonkagylót.
Nyújtózkodott egyet, majd felsietett az emeletre. Gyorsan átöltözött, magára kapta narancssárga bikinijét, majd egy fekete szoknyát és kisétált az erkélyre. Nem lepődött meg, mikor ott találta a Namikazét.  
 
Minato öröm ittasan tért haza. Kedvét csak az apja rosszalló tekintette rontotta el. 
–    Bolond vagy, hogy ezt csinálod, Minato.
–          Tudom. - vigyorgott a szőke, majd felsietett az emeletre.
Rögtön az erkélyt célozta meg, arra számított, hogy a lány ott fog lenni, de tévedett. Nem adta fel, egy nyugágyat kivéve leheveredett a napra és várt. Szinte madarat lehetett volna fogatni vele, olyan boldog volt. Tett rá magasról, hogy talán Kushináról szól a jóslat, most csak az számított neki, hogy Kushina hajlandó elmenni vele. Egy kis idő múlva megjelent Kushina egy szál bikini felsőben.
–    Szép. - jegyezte meg Minato.
–          Kösz.
–          Akkor megyünk?
–          Mikor?
–          Akár most is.
–          Rendben. - fordított hátat a fiúnak Kushina majd besétált a házba.
Minato is bement a szobájába, magára kapta fekete rövidnadrágját, egy törölközött dobott a vállára, és már indult is lefelé a lépcsőn. 
 
Kushina már várta Minatot. Mikor a fiú is kiért sikeresen elindultak a partra. A lány vállán egy táska díszelgett, két törölközővel, egy pokróccal és egy naptejjel felszerelve.
Minato végig mérte a lányt, így még gyönyörűbbek talált. Kushina ezt látva elpirult, de a fiú ezt nem láthatta a szemébe lógó hajától. Az oda felé vezető úton egyik sem szólalt meg, Kushina úgy tett, mintha a tájat figyelné, így Minato nem zavarta meg.
A parton már sokan voltak reggel tízhez képest. Minatoék egy árnyékosabb helyet kerestek, és lepakoltak. Kushina leterítette Minato mellé a pokrócot, kipakolta a törölközőjét, majd kilépet a szoknyájából és beszaladt a vízbe. 
Minato nem ment utána. Elnézte, ahogy a lány a víz alá merül, majd újra felbukkant. Egyre beljebb és beljebb úszott. Majd újra eltűnt a habok között. De már nem bukkant fel a következő merülésnél.
Minato hiába fürkészte a tengert, nem látta a lányt. Kétségbe esetten ugrott fel a pokrócról és rémültem vetette bele magát a vízbe. Elúszott addig a pontig, ahol a lány lemerült, majd ő is a víz alá bukott, de nem találta a lányt.
–    Kushina! - kiáltotta a nevét, amint a víz felszínére bukott, de választ nem kapott. - Kushina! Hol vagy?
A víz egyre nagyobb hullámokat vert, s egyre beljebb vitte a fiút. De Minato nem magáért aggódót, ha nem a lányért. Hisz vámpír létére halhatatlan volt. Egy kis víz mit sem árthatott neki. De nem tudta, hogy viszonyuljon a lányhoz. Hirtelen valami elkapta a lábait és lerántotta. Egy zöld szempárral találta szembe magát. Majd eltűnt. Minato felúszott a felszínre, ám Kushina nem messze tőle úszott a part felé.
–    Ezért még megfizet! - prüszkölt a Namikaze és követte a lányt.
Amikor utolérte még a vízben voltak. Elkapta Kushina lábait, majd maga felé húzta.
–    Ne! - sikoltozta Kushina nevetve.
–          De! - vigyorgott a szőke bosszúállóan.
Magához ölelte Kushinát, majd teljesen a víz alá merült vele. Minden zaj elnémult, mely körül vette őket, megszűnt számukra létezni a világ. Csak ők ketten léteztek. A víz alatt, Minato karjaiban, Kushina a kékszemeket fürkészte. De egyikük sem látta azt, amire vágytak.
Kushina kibontakozott az ölelésből, majd a felszínre úszott, és kiszaladt a partra. Minato még pár percig a tenger fenéken marad,t majd ő is kimászott a vízből.
Ám Kushina már nem volt a pokrócon, nem messze tőle egy kis sekély részben beszélgetett barátnőjével.         
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(Bringafox, 2012.09.28 22:05)

Ezt is imádom ám! :DD

Re: -

(nino, 2012.09.28 23:18)

:) Örülök neki. ^^

-

(Saku, 2012.09.17 19:11)

Szia, nagyon nagyon nagyon jó lett:DDD

Re: -

(nino, 2012.09.17 19:21)

Szia^^
örülök, hogy tetszik ^^